Hol keressük:
Az amur kínából származik, elsõsorban az elszaporodott vízinövényzet irtására történt a célirányos telepítése magyarország vizeibe 1970-es években. Azóta megtalálta életfeltételeit és rendkívül jól érzi magát, amit a kifogott példányok mennyisége és mérete is mutat. mivel zömmel növényi táplálékot fogyaszt a növényzet sûrûjében kell hogy keressük. Folyóvizekben az aljzatra tapadt élõbevonatot legeli, a lassú folyású részeken, öblökben, kõgátak mögött. Állóvizeken a nád fiatal hajtásait, és a hínárt, algákat, moszatot eszi, így itt kell keresni. Látott hallá csak akkor válik amikor a nádasban a vízre hajló nád levelét eszi, ilyenkor azt látjuk, hogy a nád szára megdõl, majd a vírebukik, és eltûnik. Ez elsö jele, hogy amurok vannak a horgászhelyen. Az évszaknak megfelelõen, hidegebb vízben a mélyebb, felmelegedõ és meleg vízben a sekélyebb részeket keresi fel. Gyakran elõfordul, hogy meleg nyári napokon, nagyobb vizeken egészen a felszín közelében sütkérezik caspatostól.

Kapási idõk: Szinte egész évben fogható, télen azonban kevés tápanyagot vesz magához. A nap bármely szakában fogható, ez horgászmódszertõl függ, nyári melegben a víz minden rétegében elõfordulhat, de fõleg a nádasokban úszkál. Éjjel kihúzódik gyakran a part közelében, ilyenkor kevéssé óvatos, könnyebb lépre csalni. A rekordlistákat böngészve kitûnik, hogy a legtöbb példányt a nyári hónapokban és nappal ejtik el. Fõleg a Ráckevei Dunán egy idõben elõszeretettel horgásztak éjszaka amurra, a vízpartot sárga fénnyel világították meg, mivel ez hat a legkevésbé riasztólag az amurra, ki lehet próbálni eredményes lehet, ott ahol engedélyezik az éjszakai horgászatot.

Horgászmódszerek: A pontyozásnál említett horgászmódszerek megfelelnek itt is, annyi változtatással, hogy úszós horgászatban az osztott súlyú szerelék a legmegfelelõbb, mivel az óvatos hal így érez a legkisebb ellenállást a csali felvételénél. A fenekezõ horgászatnál inkább a csúszóolmos módszert részesítsük elõnyben, és a horogelõkére fûzzünk fel egy hungarocell vagy parafadugó darabot, ami a fenék feletti lebegtetést hivatott szolgálni. Van egy átmenet a fenekezés és az úszós horgászmódszer között, amikor a csali a vízvelszínen van de az ólom a vízfenéken van. Fõleg ezt a módszert nem túl méy tavakon alkalmazhatjuk sikerrel akkor, mikor az amurok a felszín közelében tartózkodva csipegetik a vízfelszínen úszó növényeket. A szerelékhez szükséges egy 40-80 g-os ólom és egy parafadugó, ami a vízfelszínen tartja a horgot amire nádlevelet, vagy egyéb vízinövényt tûzünk. A következõ ábrán bemutatom.

Felszerelés: A horgászbot legyen hosszú 3,5 m körüli a dobósúlya 80-150 g, mindenképpen parabolaakciójú botot válasszunk, mivel az amurok kemény harcosok, a fárasztáskor hosszú hitrelen kirohanásokkal védekeznek. Az orsót úgy válasszuk meg, hogy legalább 50-es zsinórkapacitású legyen, tehát 0,50 mm átmérõjû zsinórból férjen fel rá 100 m. A zsinór nyílt tiszta akadálymentes terepen lehet 30-as, ennél vékonyabbat ne nagyon használjunk fõleg olyan helyeken ahol kapitális amurok is vannak. Akadós vízinövényzettel sûrûn benõtt helyeken akár 40-es zsinórt is használhatunk, vagy a most virágzását élõ fonottzsinórok közül 0,25 mm-eset. A horognak vastag húsúnak és bõ öblûnek kell lennie, hogy a halat biztosan tartsa. Méretét tekintve a 2-es mérettõl egészen a 3/0-ás méretig variálhatjuk.

Csalik: Mivel az amur növéyevõ, növényi eredetû csalikkal horgásszunk rá. A kuorica különbözõ fajtái a legelterjedtebb csalik, a Ráckevei Dunán egy idõben a száraz átfút kukoricát használták, mert ezt kevésbé tudja leverni a keszegnépség. eredményesek a küönbüzõ tésztagyurmák, amelyekbe növényi anyagokat is kevernek (lucernaliszt, pépesített zöldborsómassza). A bojlit is lehet alkalmazni, fõleg tavasszal, amikor magas tápértékû élelemre van szüksége a halaknak. A fõtt sárgarépától a dinnyeszeletig mindennel lehet próbálkozni ami csak felhíja az amur figyelmét. A legfontosabb táplálékát, a friss nádhajtásokat is felkínálhatjuk neki, nagyon sok fogás igazolja a csali eredményességét.

Fárasztás, kiemelés, élvetartás: Az amur kemény, harcos hal, az utolsókig képes küzdeni. Fárasztásának elsõ fázisában egyenletes húzásokkal válaszol, ha ilyenkor meg tudjuk állítani könnyen nyerhetünk a küzdelemben, mert gyakran elõfordul, hogy a hal horogra akadás után kezesbárányként hagyja magát vontatni, persze egy két trükköt megpróbál, azonban ha ilyenkor nem sikerül megszákolni, akkor eszeveszerett vágtába kezd, ilyenkor szokott a zsinór szakadni, rosszabb esetben a bot törni. Ilyenkor már kétesélyessé válik a küzdelem, csak akkor tudjuk megtartani a halat, ha elegendõ mennyiségû zsinór van az orsón, ekkor képes egy -egy nagyobb példány 50-60 méter zsinórt is lehúzni egyetlen kirohanással. Éjszakai horgászatnál a megvilágítás is fontos lehet, ugyanis egyes esetekben tapasztalható volt, hogy a hal a felszínre húzáskor szinte megvadult, ha a horgászok vakítóan fehér fényt használtak a horgászhely megvilágítására, ezért ha tehetjük szórt fényben és lehetõleg kicsit sárgább tónusú megvilágítás mellet horgásszunk. Ha elérkezett a szákolás pillanata sohasem kapkodjunk, mindig várjuk meg azt a pillanatot amikor a halat tökéletesen tudjuk irányítani, és ekkor húzzuk a szák felé, majd egy határozott emeléssel billentsük bele a szákba. Elõfordul, hogy a szák láttán megugrik, elõtte célszerû a féket jól beállítani, mert könnyen durranós szakadás lehet a fárasztás vége. Az amur élvetartása szákban, illetve felkantározva történik, érdemesebb hosszú kötélen a mélyebb vízrétegekbe engedni, tovább élve marad.